Erdélyben jártunk! “Határtalanul” pályázatunk szövegben és képekben

6 nap 5 éjszaka Erdélyben „Határtalanul”

Nagy örömünkre szolgált, hogy mi is azon tanulók közé kerültünk, akik a „Határtalanul” pályázat keretein belül kiutazhattunk Erdélybe.

2022. április 4-én érkezett el a nagy nap. Izgatottan vártuk a buszt, hogy megkezdjük a felfedező kirándulást.

Első úti célunk és megállóhelyünk a Király-hágó volt, ahol többek közt betekintést nyerhettünk egy hízóvágásba is. Sajnos időhiányában a végeredményt nem tudtuk megvárni. Következő megállónk Kolozsvár volt, ahol megtekintettük Mátyás király szobrát és szülőházát.

Utunk tovább Tordára vezetett, ahol megcsodáltuk a Fejedelmi múzeumot és kirándultunk egy nagyot a Tordai-hasadékhoz, közben pónit simogattunk. Marosvásárhely volt napunk utolsó úti célja, ahol II. Rákóczi Ferenc szobra után a Királyi várat néztük meg. Már sötét volt, amikor megérkeztünk az első szálláshelyünkre, ami 3 csillagos szálloda volt. Meleg  vacsorával vártak bennünket, de annyival, hogy el sem tudtuk fogyasztani.

Az első nap összegzése: több száz kilométer a buszban és több kilométer a lábunkban. Este senkit nem kellett ringatni, jól esett mindenkinek a pihenés, miközben fényképeket küldtünk az otthon maradottaknak, hogy azt a sok csodát más is lássa, amit mi láttunk.

Másnap Korondon ismerkedtünk a népi kismesterségekkel, megcsodáltuk a szebbnél szebb kézműves termékeiket. Fenyőkúton viszont kistermelői termékeket kóstoltunk, ahol egy kistermelő tartott előadást a csapatnak. Még hógolyóztunk is, hisz itt reggelre 30 cm-es friss hó esett.

Csíksomlyón volt a szállásunk, olyan csodálatos helyen, hogy az ebédlőnkből láthattuk a kegytemplomot, ami gyönyörű volt kívül-belül; éjjel és nappal kivilágítva.

A harmadik napunkat Csíkszentmártonon töltöttük a helyi iskolában. Ők már voltak nálunk látogatóban, most mi viszonoztuk a látogatást. Az iskolaigazgató bemutatta nekünk a sulit, a helytörténeti múzeumot, majd közös ebédfőzés és ebéd után a kevésbé „lusták” beálltak focizni a helyi diákok közé.

Délután ellátogattunk Csíksimonra a Csíki Sör Manufaktúra üzembe, ahol bemutatták a sörfőzés rejtelmeit, és lehetőségünk nyílt gyümölcsös sört kóstolni. (Mivel már 18 év felettiek vagyunk.)

A szálláshelyi vacsora után megkóstoltuk a borvízforrás ízét, majd felmásztunk a hegyre, a Salvator kápolnához. Túránk közben találkoztunk lovakat trenírozó helyi lakosokkal, akik a kérésünkre engedélyezték és lehetőséget adtak a lovaglásra. Nagy örömünkre szolgált, hisz voltak köztünk lótenyésztő végzettségű tanulók is.

A negyedik napunk gyalogtúrával telt. Megcsodáltuk a Békás-szorost és a Gyilkos tavat. A tervezett csónakázás sajnos elmaradt, hisz a tó még be volt fagyva.

Farkaslakán főleg a mezőgazdasági tanulóink élhették ki magukat. Egy helyi vállalkozó burgonyát ültetett. Kipróbálhatták a munkagépeket, és az érdeklődésünkre elmondták, hogy a Csiki Chips manufaktúra részére termesztenek krumplit.

Gépésztanuló társainknak még jutott feladat, hisz útközben defektet kapott a kisbuszunk, de szerencsére nem lett belőle semmi gond, és a sok szorgos kéz megoldotta a problémát.

A szállásunk Székelyszentlélek településen lett lefoglalva. Igazi falusi vendégfogadásban volt részünk. Kedves hölgy, terített asztal, finom ételek és italok vártak itt bennünket. Csodálatos környezetben, egy csűrszállóban laktunk.

Az ötödik napon a bőséges reggeli elfogyasztása után Szejkefürdőre utaztunk, ahol megkoszorúztuk Orbán Balázs író, néprajzi gyűjtő sírját, megcsodáltuk a szebbnél-szebb székely kapukat, és megtekintettük a mini-székelyföld kiállítást.

Délután a szálláshelyen közös kenyérsütés volt a program, ami számunkra nagyon érdekes volt, hisz miután kisült, úgynevezett kenyérverést kellett elvégezni rajta. Nagy élmény volt, hisz még sohasem láttunk ilyet.

Az utolsó napunkon hajnalban keltünk, és indultunk, hisz 455 km-es út várt ránk. Út közben még megálltunk a Parajdi sóbányánál, hogy megcsodáljuk a barlangokat.

Innen már csak hazavezetett az út. Útközben még megálltunk ebédelni és elkölteni a maradék pénzünket, de igazság szerint a sok szép élmény ellenére, már húzott haza a szívünk.

ÖSSZEGZÉS:

A 6 nap alatt 1400 km-t tettünk meg, és 21 programban vettünk részt.

Igazi kirándulás volt! Amit előre megterveztek a tanáraink, mindet tudtuk teljesíteni. Sőt, még terven felül is teljesítettünk! Volt benne jó, volt benne izgalom és kaland. (pl.: az egyik társunk az iratait hagyta el).  A 6 nap alatt volt tavasz napsütéssel és virágokkal; tél hóval és hideggel. Hegyet másztunk, (ami az alföldi embereknek viszonylag nehéz, de annál nagyobb élmény), hógolyóztunk, megismerkedtünk a helyi lakosokkal, a székely emberek kedvességével, a helyi gasztronómiával, ételekkel; betekintést nyertünk a mezőgazdaságukba, és a mindennapi életükbe is egy kicsit. Barátságok és szerelmek is szövődtek.

Tudjuk, kicsit hosszúra sikerült a beszámolónk, de sok helyen voltunk, és sok élményt szereztünk. Ha mindent leírtunk volna, 10 oldalra sem fért volna rá. Reméljük, hogy a mellékelt fotók azért visszaadják a látnivalók csodálatosságát és az átélt élményeket.

Köszönjük szépen Tóth Tiborné tanárnőnek és Kerepesi Pál tanár úrnak, hogy megírták a pályázatot, és köszönjük Bana Miklós tanár úrnak is, aki elkísért, bennünket erre az útra, és jókedvével folyamatosan biztatott bennünket, ha már fáradtak voltunk.

Bízunk abban, hogy lesz még ilyen lehetőség az iskolában, bár mi már végzősök vagyunk, de szeretnénk, ha más is átélhetné azokat az élményeket, amelyeket mi ez alatt a 6 nap, 5 éjszaka „Határtalanul” átéltünk.

Himer Krisztina és Nagy Fanni 11. K osztályból, a kiránduló csapat nevében